2 Sámuel 24

2 Sámuel 24 – Bűn és bűnhődés. És kegyelem.

0. Háttér
• 1. vers: Örökkévaló vagy Sátán?
o JHVH engedte, hogy a Sátán megkísértse Dávidot (lásd még: Jób), és Dávid engedett a kísértésnek; 2. változat: direkt JHVH küldte a Sátánt, hogy felingerelje Dávidot…
o nem a Sátánról van szó, hanem valamilyen ismeretlen „vádló”-ról (nincs határozott névelő előtte)
o 1Krónika később került rögzítésre; addigra több kijelentés (progresszív kijelentés) a Sátánról
• Miért volt bűn a népszámlálás? Korábbi példák: 4Mózes 1,2; 4Mózes 26,63; 2Mózes 30,12;
o A számlálás a birtoklás kifejezése, de a nép JHVH tulajdona; csak JHVH rendelheti el
o Rossz motiváció: büszkeség; adóbevétel növelése; hadi kapacitás felmérése
o Dávid engedett a Sátán kísértésének
• Király bűnéért a nép bűnhődik? Király a népet képviseli; kollektivista társadalom → király=nép
• Szérű: a cséplés és a nyomtatás helyéül szolgáló kerekded térség, ahol a homokos talajt keményre döngölték és agyaggal feltöltötték. Cél: gabonamag és ocsú (pl. pelyva) elválasztása.
• Arauná: jebuzeus (kánaáni nép: hettita vagy amorita/emoreus törzs, tőlük foglalja el Dávid Jeruzsálemet); Araunáh jelentése hettita nyelven: úr – akár lehetett a jebuzeus király is (lásd 23. v.)
• Mórija hegy: Ábrahám itt „áldozta fel” Izsákot(?) (1Móz 22,2); itt építi fel Salamon a templomot (2Krón 3,1)

1. Hatalom és dicsőség. És büszkeség.
• Mi az enyém? Minden dicsőséget Istennek adok?
• Büszke vagyok arra, amit elértem? Kinek tulajdonítom a sikereimet? Fontos, mennyi minden értem el?
• Az áldásokért Istennek adok hálát? Saját magamnak is hasznot akarok hajtani az áldásokból?
• Szeretek gyönyörködni abban, amit elértem, amit megszereztem? Miben mérem a sikert?

2. Kegyelem
• Dávid már a büntetés kiválasztásakor bízik JHVH irgalmában (14.v.). Mi is rábízhatjuk magunkat Isten kegyelmére, ha vétkeztünk. (De ez nem lehet ürügy a vétkezésre.)
• Kegyelem oka: (16.v.) „meggondolta az Örökkévaló a veszedelmet”. A kegyelem oka és forrása Isten, nem a mi cselekvésünk (2Sám 12,17-18). Nem azért kegyelmes, mert megérdemeljük, rászolgáltunk. A kegyelem „igazságtalan”. Sola gratia (pl. Róma 3,24; Efézus 2,8; Titusz 3,5).
• Hogyan reagálok a kegyelemre? Hiába van a kegyelem, ha nem realizálódik az életemben, ha nem látszik a hatása.
• Megbánás: nem feltétlenül előzi meg a kegyelmet, lehet annak a következménye is (lásd még házasságtörő asszony – János 8,11; béna meggyógyítása – Márk 2,5); az első lépést Isten teszi meg (Jézus halála értünk).
• Hála: ha nem adunk őszintén hálát, nem értjük a kegyelmet (nem értékeljük eléggé).
• Égőáldozat: az áldozat nem lehet könnyű, ingyenes (24.v.; lásd még: Káin és Ábel; Malakiás 1,13); mi nem azért hozunk áldozatot, hogy kiengeszteljük Istent, hanem azért, mert hálásak vagyunk neki, hozzá tartozunk, az Övé vagyunk.
Róma 12,1: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda a ti testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul”
• Miért pont a szérűn épül fel a templom? Szérű ǁ templom:
A templom és a szérű a kegyelem helye (csak Izraelnek? – Arauná nem zsidó). Az áldozat helye. A megtisztulás helye (Mikeás 4,12 és Máté 3,12). Az áldás helye (pl. Jóel 2,24 és Zsolt 84,4). Az Istennel való egység helye (Rúth 3; Hóseás 9,1).
A mi testünk a templom (1Kor 3,16-17). Bennünk mutatkozik meg Isten kegyelme. A mi testünk az áldozat.

csak a 2 Sámuel 24-ben, csak az 1Krónika 21, 1-31-ben, közös anyag

¹Az Örökkévaló haragja ismét föllobbant Izrael ellen, és ellenük indította Dávidot, mondván: Menj, számláld meg Izraelt és Jehúdát./ Sátán Izrael ellen támad és felingerelte Dávidot, hogy vegye számba Izraelt. ²És szólt Dávid király Jóábhoz, a nála levő hadvezérhez s a nép nagyjaihoz: Menjetek, járd be, kérlek, mind az Izrael törzseit Dántól Beér-Sébáig, és számláljátok meg a népet, s hozzátok el hozzám, hogy megtudjam a népnek számát. ³Erre szólt Jóáb a királyhoz: Ám tegyen hozzá az Örökkévaló, a te Istened a néphez, ahogy van, százszor annyit meg annyit, uramnak a királynak szemei pedig lássák ezt; nemde én uram, oh király, mindannyian az uraméi szolgáiul, de uram a királyom miért akarja ezt a dolgot az uram, miért legyen bűnül Izraelre?
⁴De kényszerítette a király szava Jóábot és a hadsereg vezéreit; és elindult Jóáb meg a hadsereg vezérei a király színe elől, hogy megszámlálják a népet, Izraelt. ⁵Átkeltek a Jordánon és táboroztak Aróérben, jobbra a völgy közepén levő várostól - Gád és Jáezér felé. ⁶És eljutottak Gileádba és a Tachtím országába Chodsíba; eljutottak Dán-Jáanba és kanyarodva Czídón felé. ⁷És eljutottak Czór erősségéhez, meg mind a chívvi és kanaáni városaiba; és végül jöttek Jehúda délvidékére Beér-Sébáig. ⁸Így bejárták az egész Izrael országát és megjöttek kilenc hónap és húsz nap múltán Jeruzsálembe. ⁹És átadta Jóáb a népszámlálás számát Dávid királynak; volt pedig egész Izrael nyolcszázezer/egymillió-százezer hadba való, kardrántó férfi, és Jehúda embere ötszázezer/négyszázhetvenezer kardrántó férfi ember. De Lévit és Benjámint nem számlálta közöttük, mert utálatosnak bizonyult a király szava Jóábhoz.
¹⁰De furdalta Dávidot a lelke, annak utána, hogy megszámlálta a népet és visszatetszett Istennek szemeiben ez a dolog és megverte Izraelt és szólt Dávid az Örökkévaló Istenhez: Nagyon vétkeztem azzal, amit megcselekedtem; de most, Örökkévaló, tüntesd el kérlek, a te szolgád bűnét, mert nagyon balgán viselkedtem. ¹¹Midőn Dávid reggel fölkelt - az Örökkévaló igéje pedig lett Gád prófétához, Dávid látójához, mondván: ¹²Menj el és szólj Dávidhoz: így szól az Örökkévaló, hármat akarok rád vetni, hármat nyújtok eléd, válassz magadnak egyet közülük, hogy veled megcselekedjem - ¹³bement Gád Dávidhoz és tudtára adta; mondta neki: Így szól az Örökkévaló: fogadd el magadnak: Jöjjön-e rád hét/három éven át éhség országodban, vagy hogy három hónapig futamodjál ellenséged elől, ő meg üldöz téged, veszteséget szenvedsz szorongatóidtól s ellenségeid kardja utolér, vagy hogy három napig az Örökkévaló kardja és dögvész legyen országodban és az Örökkévaló angyala pusztít Izrael egész területén? És már most tudjad és lássad, mit vigyek küldőmnek válaszul?
¹⁴Ekkor szólt Dávid Gádhoz Megszorultam nagyon! Hadd essünk csak az Örökkévaló kezébe, mert nagy az irgalma, de ember kezébe ne essem! ¹⁵És bocsátott az Örökkévaló dögvészt Izraelre reggeltől fogva a meghatározott időig; és meghalt és elesett Izrael népe közül Dántól Beér-Sébáig hetvenezer ember. ¹⁶Már küldött az Isten angyalt, kinyújtotta kezét Jeruzsálem ellen, hogy azt pusztítsa, de amint pusztított, látta és meggondolta az Örökkévaló a veszedelmet és mondta a pusztító angyalnak, aki pusztított a nép közt: Elég, most engedd le kezedet. Az Örökkévaló angyala pedig éppen a jebúszi Arauná/Ornán szérűje mellett állt. Fölemelte Dávid a szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, amint a föld és az ég között áll és kardja kivonva a kezében, kinyújtva Jeruzsálem felett, ekkor arcukra vetették magukat Dávid meg a vének, zsákokba takarva.
¹⁷És szólt Dávid az Örökkévaló Istenhez, mikor meglátta az angyalt, ki verte a népet, és mondta: Íme, nemde én mondtam, hogy megszámlálják a népet és én vagyok az, aki vétkeztem és bűnt követtem el, és gonoszul cselekedtem, de a juhok, mit cselekedtek? Oh Örökkévaló, én Istenem, legyen, kérlek, kezed én rajtam és atyám házán, de ne a te népeden csapásra! Az Örökkévaló angyala pedig szólt Gádhoz, hogy mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel Dávid oltárt állítani az Örökkévalónak a jebúszi Ornán szérűjén. ¹⁸És bement Gád Dávidhoz ama napon és mondta neki: Menj föl, állíts oltárt az Örökkévalónak a jebúszi Arauná szérűjén. ¹⁹És fölment Dávid Gád szava szerint, amelyet szólt, amint parancsolta az Örökkévaló nevében. És megfordult Ornán és látta az angyalt, és négy fia vele elrejtőzve; Ornán ugyanis búzát csépelt.
²⁰Ekkor, Midőn bement Dávid Ornánhoz, kitekintett Arauná/Ornán és látta Dávid királyt és szolgáit, amint feléhaladnak; erre kiment Arauná a szérűből és leborult Dávid király előtt arcával a földre. ²¹És mondta Arauná: Miért jött uram, a király az ő szolgájához? Ekkor szólt Dávid Ornánhoz, mondta: Add nekem a szérű helyét hogy megvegyem tőled a szérűt, teljes ezüst pénzen adjad azt nekem, hogy oltárt építsek az Örökkévalónak, és elálljon a dögvész a néptől. ²²És szólt Arauná/Ornán Dávidhoz: Vedd magadnak és tegye uram a király, vegye és mutassa be uram királyom azt, ami jónak látszik szemeiben; lám itt a tulok, odaadtam a marhát az égőáldozatra, meg a cséplőszánok és a marha szerszáma fának és a búzát lisztáldozatnak: mindent odaadtam. ²³Mindent adott Arauná király a királynak. - És szólt Arauná a királyhoz: Az Örökkévaló, a te Istened kedveljen téged! ²⁴És szólt Dávid király Araunához/Ornánhoz: Nem, hanem teljes pénzen fogom megvenni tőled, mert nem ajándékozhatom a tiédet az Örökkévalónak, s nem mutatok be az Örökkévalónak, Istenemnek ingyen való áldozatokat. És adott Dávid Ornánnak a helyért hatszáz arany sékelt súly szerint. És megvette Dávid a szérűt és a marhát ötven sékel ezüstért. ²⁵Erre épített ott Dávid oltárt az Örökkévalónak és bemutatott égő- és békeáldozatokat, fölkiáltott az Örökkévalóhoz, s meghallgatta tűzzel az égből az égőáldozat oltárára és engedett az Örökkévaló az ország könyörgésének és elállt a csapás Izraeltől.

És szólt az Örökkévaló az angyalhoz és az visszatette kardját hüvelyébe. Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy meghallgatta őt az Örökkévaló a jebúszi Ornán szérűjén, áldozott ott. Az Örökkévaló hajléka pedig, melyet Mózes készített a pusztában, meg az égőáldozat oltára abban az időben a magaslaton voltak Gibeónban. De nem mehetett elé Dávid, hogy Istent felkeresse, mert megijedt az Örökkévaló angyalának kardja miatt. Mondta Dávid: Ez legyen az Örökkévalónak, az Istennek háza és ez égőáldozatnak való oltár Izrael számára!